András, II., Endre, Jeruzsálemi (1176 k.-1235. szept. 21.): magyar király (1205. V. 29-1235. IX. 21.). - III. Béla és Antiochiai Anna fia. Ifjúkorában 1188-90: →Halics hercege a tart. elvesztéséig. A m. kirságot bátyja, Imre örökölte. Apja kiterjedt birtokok mellett nagy összegű pénzt hagyott rá azzal a kötelezettséggel, hogy sztföldi hadjáratot indít (→keresztes háborúk). ~ a pénzt elköltötte híveivel, s a keresztes hadjáratot halogatta. Bátyja ellen támadva a Mecseknél 1197. XII: győzött, s kikényszerítette, hogy a horvát-szlavón-dalmát hg-séget megkapja, ahol 1197-1205: önálló fejed-ként uralkodott. Hatalmi törekvéseit 1200-tól felesége, a meráni Gertrud hgnő ösztönözte. III. Ince kezdettől intette, amiért a kereszt ellenségei helyett saját bátyja ellen fordult. ~ berendezkedve országrészében, ahol pénzt is veretett, bátyja ellen szervezett pártot; Boleszló váci, Elvin váradi és János veszprémi pp-öt is bevonta a kir-ellenes összeesküvésbe. 1199 nyarán Imre a rádi ütközetben legyőzte ~t, aki kénytelen volt VI. Lipót osztr. hg-hez menekülni. 1200 nyarán bátyjával kibékülve visszatért, de csekélyebb hatáskörrel. 1203: újra föllázadt, de X: Varasd mellett Imre elfogta, Kene várában (Varasd vm.), majd Esztergomban börtönbe záratta, Gertrudot hazaküldte Meránba. 1204 elején hívei kiszabadították ~t a fogságból. Imre közeledni érezte halálát, s ~t Mo. kormányzójává és kiskorú fiának, a kir-lyá koronázott III. Lászlónak gyámjává tette. Imre halála (1204. XI. 30.) után ~ ellenségesen viselkedett az özveggyel, aki az osztr. hg-hez menekült a koronával. A kis kir. itt 1205. V. 3: meghalt, a korona és a hatalom így végleg ~ra szállt, aki 1205: Halics és Lodoméria kir-a is. - Uralkodása első éveit Gertrud erőszakos befolyása jellemezte, aki saját testvéreit a m-ok rovására jelentős hatalomhoz juttatta, így egyre növekedett a ném. befolyás. Egy új birtokos arisztokrácia kezdett kialakulni annak következtében, hogy ~ nagymértékben adományozta a kir. birtokokat. Az udvartartás fényűzése ~t az eladósodás felé vitte. A gyengülő kir. hatalom nemcsak az arisztokrácia nagy birtokadományokban részesülő csoportjait erősítette, hanem a nemesi értelmű szabadság elnyeréséhez segítette a →királyi servienseket. - 1212: ~ és Gertrud 4 é. leányát, (Szt) →Erzsébetet eljegyezték Lajos türingiai őrgr-fal, és Türingiába vitték. - 1213. IX. 28: az idegenek uralma ellen összeesküvő főúri párt meggyilkolta Gertrud kir-nét. Az ált. elégedetlenség oly nagy volt, hogy ~ nem tudott kellőképpen föllépni, csak látszatintézkedéseket tett. Katonai erejét Halics visszaszerzésére indított hadjáratokra vesztegette, melyek nem hoztak tartós sikert. Európai tekintélye nem volt csekély, bár 1209: trónkövetelői lettek Géza hg. Bizáncban élő fiai: Alexis és Ioannes. 1216: csaknem elnyerte a konstantinápolyi latin császárság koronáját. 1217 tavaszán indította meg sokat halogatott keresztes hadjáratát, de ellenséggel alig találkozott, és eredmény nélkül tért vissza. Elégedetlen alattvalói 1222: kényszerítették ki tőle az →Aranybullát, melyet az 1215. évi ang. Magna Charta után Eu. 2. alkotmányos diplomájának neveznek. Egy 1231: hozzácsatolt záradékban az alattvalók azt a jogot is kivívták, hogy fegyveresen állhatnak ellent a kir-nak, ha az nem tartaná meg ígéreteit. Ez az ellenállási záradék a nemz. későbbi, a Habsburg-elnyomással küzdő korszakában vált igazán jelentőssé. - ~ 1224: bocsátotta ki az →Andreanumot, 1225: kiverte a Barcaságból az általa 1210 k. betelepített →német lovagrendet. - Második felesége, a fr. kir. ház egyik mellékágából származó Capet-Courtenay Jolánta, a lat. cs-rá választott Péter leánya volt. 1233: újból megözvegyülvén, 1234: →Beatrixot, az Estei őrgr. fiatal leányát vette nőül. - A →beregi egyezmény ellenére ~ költekezései és ebből adódó bonyolult viszonyai mindvégig tartottak; a mohamedán pénzkölcsönzők, kereskedők (izmaeliták) ezért jutottak szerephez ügyeiben. Az egresi ciszt. monostorban temették el 2. felesége mellé, kihez leginkább ragaszkodott, s kinek révén a fr. lovagi hatások erősödtek udvarában. - Utóda 1235. X. 14: fia, IV. Béla. D.D.

Assertor libertatis Ungricae, Dalmatiae, Croatiae et Slavonicae Andreas II. Győr, 1750. - Szegedy János: Andreas II. Saxonum in Transylvania libertatus assertor. Győr, 1751. - Collins, Matthäus: Belas Krieg mit dem Vater. Tübingen, 1908. - Katona József: Bánk bán. Dráma. Pest, 1821. - Fejér, Georgius: Decretum originale Andrae secundi quo regnum Hungariae constituit anno 1222. Buda, 1829. - Máczy Endre: A számkivetett m. Szomorújáték II. Endre m. kir. idejéből. Kassa, 1834. - Knauz Nándor: II. Endre szabadságlevelei. Pest, 1869. - Századok 1869:593. (Nyáry Albert: Beatrix kirné, II. Endre hitvese), 685. (Podhradczky József: II. Endre kir-nak 1222-ik é. aranybullája); 1894:592, 697. (Wilczek Ede: II. Endre kir. keresztes hadjárata) - Áldor Imre: II. v. Jeruzsálemi Endre m. kir. Elb. az ifj. számára. Bp., 1879. (Tört. kvtár 62.) - Kerékgyártó 1882:XVI. - Pallas I:607. - Pauler II:623. - Mátyás Flórián: Szt László és Imre kir-ok végnapjai és II. Endre életévei, fogsága és temetése. Bp., 1900. - Gaál Mózes: lI. Endre m. kir. 2. kiad. Uo., 1903. - Miklóssy Zoltán: II. Endre és a trónkeresők. Uo., 1911. - Vasshegyi Emília: II. Endre kereszteshadjárata. Uo., 1916. - Szentpétery Imre: II. Endre kir. okl-ei a topuszkói apátság részére. Uo., 1917. - Schiopul, Josif: Diploma Andreiana din 1224 si alte documente false seu fals interpretate. Kolozsvár, 1934. - Baranyai Károly: Jogtört. II. Endre idejében. Miskolc, 1938. - Dér József: D. Weg zur Goldenen Bulle Andreas II. von 1222. H.n., 1952. - Pavluskova, M. A.: K voproszu o klasszovom haraktere i znacsenii zolotoj bullü vengerszkogo korolja A. II. Moszkva, 1957. - MÉL I:31. - Herrschaftsverträge d. Spätmittelalters. D. Goldene Bulle A. II. v. Ungarn 1222. Bern-Frankfurt, 1975. - Dümmerth 1977:386. - Kristó-Makk 1988:240.